idézet debreceni tánciskola tánciskola debrecen

Találkozás egy különleges csapattal

A történet igazából 2012. augusztus 19-én kezdődött, amikor megrendezték a Debreceni Virágkarnevál „kistestvérét”, az első Galiba Gyermekfesztivált, ahol iskolák és különféle csoportok, civil szervezetek felvonulhattak és közben produkciókat mutathattak be. Mivel az iskola, ahol éppen tanítottam, részt vett a felvonulásban, ezért megnéztem én is a rendezvényt. Ekkor láttam először a Feeling Tánc és Mazsorett Egyesületet, akikkel a későbbiekben nagyon jó barátságba kerültem. Az a hangulat, amit ott produkáltak, felülmúlhatatlan volt, ilyen karneváli hangulatot még soha nem láttam előtte élőben. Többször is visszagondoltam erre a délutánra, és a következő években is mindig megnéztem őket ezen a felvonuláson. Ekkor még nem jutott eszembe, hogy esetleg nézzek utána, hogy hol szoktak még fellépni, vagy menjek ki a nagy karneválra, ráadásul még a fotózásban sem voltam benne.

2015 augusztusában elmaradt ez a rendezvény a viszontagságos időjárás miatt, de úgy gondoltam, hogy nem akarok kimaradni a hangulatból, és végre rászántam magamat, hogy kimenjek a Debreceni Virágkarneválra augusztus 20-án. Kicsit balszerencsém volt, hogy most kivételesen az időjárás nem volt egészen a rendezvénnyel, ugyanis évek óta mindig szép idő volt, most pedig zuhogó eső, és 20°C alatti hőmérséklet volt. Ettől függetlenül nagyon jól tettem, hogy kimentem, hiszen ez volt a kezdeti lökése a baráti viszony kialakulásának. Nagyon sajnáltam a táncosokat, hogy ilyen időjárási körülmények között kellett fellépniük, hiszen rengeteget készültek erre a napra. A Feeling ismét csodálatos produkciót adott elő, ráadásul mindezt úgy, hogy mindenki végig mosolygott az időjárás ellenére is. Különösen örömteli és megható volt ezt látni, hiszen látszott, hogy tiszta szívből, örömmel táncoltak. Néhány percre el is felejtettem, hogy milyen idő van, és igazi forró, karneváli hangulat lett a levegőben. Ekkor már elkezdtem a fényképezés hobbimat, nagyjából 1 éve voltam benne, úgyhogy ekkor sem hagytam otthon a gépemet. Én sem foglalkoztam azzal, hogy eláztam teljesen, a fotók készítését nem hagyhattam ki. Az esti Karneváléj rendezvényen is voltam, ahol szintén fantasztikus produkciókat adtak elő. Nagyon örültem neki, amikor este a Nagyerdei Stadionban felkonferálták, hogy a Feeling megnyerte a művészeti produkciók versenyét.

A karnevál után gondolkodtam, hogy valahogy továbbítani kellene a fotóimat nekik, hátha tudják hasznosítani. Így is tettem, megtaláltam a Facebook oldalukat, és elküldtem oda a képeket. Írtam még egy pozitív értékelést is közben a csapatról az oldalon, és egyben gratuláltam nekik a szép eredményhez. A képekre is és a hozzászólásra is nagyon pozitív választ és köszönetet kaptam a művészeti vezetőtől, amelyen meg is lepődtem, hiszen sokszor még választ sem szoktam kapni az ilyenekre. Nemcsak köszönetet, hanem még lelkesítést is kaptam, hogy szívesen látnak a többi fellépésen is. Egyre inkább kezdtem érezni, hogy ebben a csapatban van valami nagyon különleges, ezért elkezdtem a követni a tevékenységüket. Szerencsére a Facebook oldalukon a legtöbb fellépésüket mindig előre kiírták, így amikor volt időm, tudtam követni őket.

A 2015/2016-os tanévben még csak egy részén voltam a fellépéseknek, részben az iskolai tevékenységek miatt, de ahol voltam, ott készítettem fotókat, és akkor még videókat is. Egy idő után rájöttem, hogy a fényképek készítésével fantasztikus pillanatokat lehet elkapni, ezért inkább maradtam a fotózás irányában. Ezeket mindig elküldtem a nekik, és továbbra is minden egyes alkalommal megköszönték. A fényképezés egyike azoknak a hobbiknak, ahol nemcsak saját magunknak, de másoknak is örömet tudunk szerezni, és ez különösen motiválóan tud hatni. Nagyon szép gesztus volt az is, hogy mindig meghívtak a gálájukra, ahol a fantasztikus produkciók megtekintése mellett még fejleszteni tudtam a fotózási technikáimat is. Ekkor már úgy éreztem, hogy egyre jobb barátságba kerültem velük.

2016. augusztus 20-án már előre gondolkodtam, és vettem jegyet a Kossuth téten lévő lelátóra, így nemcsak kényelmesebben tudtam nézni a műsort, hanem könnyebben is tudtam fotókat készíteni a csapatról. Természetesen az esti Karneváléj sem maradt ki, ahol szintén jó helyet sikerült találnom a fotózásra. Ekkor már a Facebook oldalukon is folyamatosan meg lettek osztva a fotóim, aminek több szinten is örültem, hiszen egyrészt így könnyebben eljutottak a fotók mindenkihez, másrészt pedig úgy éreztem, még inkább elismerték a munkámat.

Szeptembertől szerencsére olyan időbeosztásom volt, hogy alkalmam volt már a legtöbb fellépést megnézni, sőt a táncversenyekre is tudtam már menni. Úgy érzem, hogy itt volt, ahol igazán sikerült nagyon sokat fejlődnöm, ugyanis a táncok fotózásában minden egyes pillanatban résen kell lenni. Ez nem egy táj, ahol van idő a kompozícióra, itt egyszeri és megismételhetetlen pillanatok vannak, amiket vagy sikerül elkapni, vagy nem. Nagyon szép pillanatok vannak a fellépéseken kívül is, amikor látni lehet, hogy mindenki egymást támogatja, és örülnek egymás eredményeinek is. Az ilyen pillanatok szavak nélkül is nagyon sokat elmondanak. Nagyon pozitív élmény, hogy a fellépések, versenyek után nemcsak a művészeti vezetőtől, tánctanároktól, hanem a fellépőktől és a szülőktől is rengeteg pozitív visszajelzést és köszönetet kapok. Ilyenkor minden alkalommal ismét meggyőződök a csapat különlegességéről, összetartásáról. Azóta is minden alkalommal segítséget kapok a csapattól a fellépésekre való eljutásban is. Lassan kezdtem úgy érezni, hogy tényleg befogadtak engem, és egyre jobban részem lett a Feeling. Annyira jó érzés, hogy itt tényleg korosztálytól függetlenül bárkivel jó viszonyban tudok lenni. Nemcsak a fotózást, hanem a táncot és a zenét is sikerült egyre jobban megkedvelnem a Feeling által.

Nagy meglepetésben volt részem 2017 nyarán az Évzáró Gálán, amikor külön kihívtak engem a színpadra, hogy megköszönjék a tevékenységemet. Nemcsak a szívhez szóló ajándékok, hanem tényleg az őszinte tapsvihar, lelkesítés, elismerés is nagyon megható volt számomra, amit ott kaptam.

A táncok mellett szoktam még koncerteket, illetve más rendezvényeket, valamint természetet és tájakat is fotózni. Egyszer kaptam olyan ötletet, hogy miképpen lehetne összehangolni a tánc és a természet fotózását, és ekkor született meg az első ilyen képem a „Táncoslány a hegyi naplementében”, amelyet csatolva lehet is látni. Nagy siker volt számomra ez, hiszen korábban eszembe sem jutott volna, hogy ilyen képet készítsek, és most egy kicsit a kreativitásomat is tudom fejleszteni. Nagyon fontos számomra ez is, hiszen egyben arra is motivál, hogy olyan különleges természetfotókat, tájfotókat is készítsek, amely később felhasználható lesz az ilyen képek készítéséhez. Azóta már több ötlettel is próbálkoztam, és remélem, hogy a későbbiekben is sikerül inspirációt szereznem ilyen képekhez.

Úgy gondolom, hogy ha valaki sikeres akar lenni valamiben, a kulcs az, hogy szeresse, amit csinál. Táncot fotózni különösen akkor lehet igazán lelkesen, ha van kötődés az adott tánccsoporthoz, amely nálam különösen megvan, hiszen most már elmondhatom, hogy szétszakíthatatlan kötelék fűz a Feeling-hez.

Ami igazán megtisztelő és nagy siker még számomra, hogy a felkértek arra, hogy ebben az évben én legyek a fotósuk a Debreceni Virágkarneválon. Ez óriási megtiszteltetés számomra, hiszen még most lesz nagyjából 2 éve, hogy tartom a kapcsolatot velük, és már ilyen rövid idő alatt megbíznak bennem annyira, hogy ilyen nagy feladatban részt vegyek. Nagyon izgatott vagyok emiatt, nyilván van egy kicsi félelem is bennem, de biztos vagyok benne, hogy rögtön elmúlik, amikor ott leszek a helyszínen, és teljesen átadom magamat a karneváli hangulatnak. Remélem, hogy a továbbiakban is részese maradhatok ennek a kiváló, összetartó, családias hangulatú csapatnak.

Péter Miklós